A "társadalmi igazságosság" nevében a történelmi küldetésből következő morális kérdések visszatérő kísérői az európai kommunista mozgalom történetének. A mozgalmon belüli (geo)politikai és kulturális törésvonalak kódolták az 1956-tól folyamatosan fennálló viták és feszültségek lehetőségeit. A "keleti", hatalmon lévő pártok, mint a proletárdiktatúra elméletének és gyakorlatának "letéteményesei" törvényszerűen szembekerültek a gyökeresen eltérő politikai-társadalmi és kulturális feltételek között működő nyugati testvérpártok elképzeléseivel, törekvéseivel. Az 1970-es évek közepétől a nyugati politikai tényezők által egyre inkább elismert kádári politika számára is "ideológiai kihívást" jelentett a nyugat-európai kommunista mozgalmon belül jelentkező, a kelet-európai szocializmus gyakorlatától eltérő nézetek értelmezése és elhelyezése. A monográfia azt kívánja érzékeltetni - elsősorban a magyar levéltári források felhasználásának segítségével -, hogyan közelített az eurokommunizmus kérdéséhez a magyar pártvezetés a pártkapcsolatok keretein belül. Természetesen a szűkebb keresztmetszeten túl, a hatvanas-nyolcvanas évek "kommunista mozgalmának" vitái és a nemzetközi történések bizonyos mozzanatai is bemutatásra kerülnek, érzékelhető válnak.
