Állóháborús jelenlétünk (a Jelenlét című folyóirat a 80-as évek elején) szerkeszti: Petőcz András Szinopszis Egykor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának volt fontos kiadványsorozata a Jelenlét, amely igazi virágkorát a rendszerváltás előtti évtizedben, a 80-as évek elején élte. Ekkoriban ? kihasználva a kádárista rendszer joghézagait ? a lap országos terjesztésű lett, és sajátos, a korban igazán bátornak számító szerkesztési elveinek köszönhetően a politikai ellenzék szimpátiáját is felkeltette. Ezzel párhuzamosan a belügyi elhárítás is megfigyelte az akkori Jelenlét-szerzők tevékenységét. A 80-as évek elején olyan írók indultak a Jelenlétben, illetve a Jelenlét mellett az 1983-ban megjelent Állóháború antológiában, mint Garaczi László, Kukorelly Endre, Márton László, Petőcz András, Turczi István, hogy csak a napjainkra legismertebbeket említsük, de megjelent a lapban a szociológus Sükösd Miklós, a grafikus Háy Ágnes is, és még nagyon sokan mások. Nyugodtan mondhatjuk, hogy napjaink kulturális életének meghatározó szelete a Jelenléthez (is) kapcsolódott az utolsó pártállami évtized elején. A lap sajátos helyzetben volt, hiszen elvileg "diák-újságnak" számított, miközben olyan olvasói voltak, mint a későbbiekben a Magyar Október Pártot megalapító ellenzéki politikus, Krassó György. Sajátos helyzetéből adódóan olykor az akkori, vagyis 1983 előtti Mozgó Világ számaiból kicenzúrázott írásokat is közölni tudta. A mostani összeállításunk a 80-as évek elejének Jelenlétéből, illetve az Állóháború című antológiából válogat. Célja ennek az összeállításunknak, hogy a korszak fiatal szerzőit megmutassuk. Láthatjuk ezáltal, hogy ki mindenki indult el az irodalmi pályáján a Jelenlétben, hogy ki mindenki kötődött ? legalább egy-egy publikációval ? a laphoz. Több olyan szerző is van itt, aki ma már irodalmunk meghatározó alakja, ilyen módon József Attila-díjas, Babérkoszorú-díjas, vagy akár Prima Primissima-díjas szerzők is vannak ebben az antológiában, közülük sokan első publikációikat éppen itt, a Jelenlétben közölték. És vannak olyanok is, akik nem lettek különösebben "ismertek", mert egy adott pillanatban úgy döntöttek, hogy a magánéletük fontosabb, mint a közszereplés. Mindezeket a szerzőket összeköti az, hogy annak idején, a 80-as évek elején olyan munkákat jelentettek meg a Jelenlétben, amely munkák mai szemmel is frissnek, elevennek, minőséginek tűnnek, tehát az idő, az elmúlt majd' negyven év nem tette idejétmúlttá, kopottá, porossá műveiket. Utólag átlapozva ezeket a kiadványokat, megállapíthatjuk, hogy izgalmas korszak érdekes dokumentumait tartjuk a kezünkben. Sokan voltak együtt, és ez a válogatás azt is bizonyítja, hogy sokan érezték azt, hogy van értelme megszólalni, mert van perspektívája a megszólalásnak. |
