Max Gallo történelmi trilógiájának befejező részében a korábbi kötetekben megismert hat család leszármazottainak sorsát követhetjük nyomon, ami szervesen összekapcsolódik Franciaország történelmének alakulásával. A történet 1925-től folytatódik, amikor az ország még nem ocsúdott föl egészen az első világháború borzalmaiból.
Henri és Joseph Forestier a kötet két főhőse, az ő mindennapjaikon keresztül ismerjük meg a Boissier, Machecoul, Taurignan és Mercoeur családok tagjait, valamint a Dussert-ket, akikkel a több évszázada tartó viszálykodás a 20. században is folytatódik. A szerző részletesen bemutatja a második világháború Franciaországát, megjelennek előttünk a kor fontos pozíciót betöltő államférfiai, De Gaulle és Pétain.
A hat család tagjainak jelentős szerep jut az ország történelmében: Henri Forestier De Gaulle bizalmi embere, Michel Dussert, a náci érzelmű bankár államcsínyt tervez, anyagilag támogat egy náci csoportosulást. A Forestier-ke mellett Dussert nagy ellenlábasa a szovjetek által pénzelt Vincent Mercoeur, az előző kötetnek címet adó dúsgazdag Mathilde örököse.
Mindhárom regény a Forestier család férfitagjai köré épül, az ő szerelmeik az egyes kötetek középpontjában álló nők: Mariella, az olasz márkinő, Mathilde, kora ünnepelt kurtizánja és Sarah, a partizánként harcoló zsidó nő.

Max Gallo (Caesar) sodró lendülettel ábrázolja a második világháború időszakának franciaországi történéseit, ahol az igazi áldozatok nem a férfiak, hanem a Joseph Forestier életében fontos szerepet betöltő nők: anyja, Maria, valamint szerelmei, Sarah és Isabelle.